Október 29-én múlt százhúsz éve annak, hogy Kassán újratemették II. Rákóczi Ferencet. A magyar történelem egyik legismertebb hőse, a bujdosó száműzött a Szent Erzsébet-székesegyházban lelt örök nyugalomra. A vezérlő fejedelem földi maradványait végső emigrációja helyszínéről, Törökországból szállították haza, a Márvány-tenger partjáról, ahová a szabadságharcnak véget vető szatmári békét követően távozott, miután a felkínált közkegyelmet nem volt hajlandó elfogadni. Személyének kultusza már életében szárba szökkent, emlékezete pedig századokon át is fennmaradt, a különböző történelmi korokban ugyanakkor más-más színezetet kapott. Az idén 350 éve született fejedelem kultuszának alakulásáról, illetve arról, mikor hogyan értelmezték örökségét, Rácz Vince Czáboczky Szabolcs történésszel, civilben a Szlovák Tudományos Akadémia kassai Társadalomtudományi Intézetének és a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársával beszélgetett.
