A szlovák egészségügy egyik legsúlyosabb gondja ma már nemcsak az orvoshiány, hanem az egyre mélyülő nővérhiány is – országosan több ezer ápoló hiányzik a rendszerből, és bár az egészségügyi minisztérium már dolgozik a lehetséges megoldásokon, egyelőre nyitott kérdés, mi segíthetne érdemben.
A probléma a dunaszerdahelyi kórházban is jól érzékelhető: vannak osztályok, ahol különösen nehéz elegendő ápolót találni, ami a mindennapi munkát is megnehezíti – volt már rá példa, hogy emiatt át kellett szervezni a feladatokat, sőt egyes szolgáltatásokat is korlátozni kellett. A fiatalokat sokszor nem is elsősorban a fizetés, hanem a túlterheltség riasztja el a pályától, és sokan azok közül is otthagyják a hivatást néhány éven belül, akik korábban nagy lelkesedéssel kezdték. A pályakezdők megtartása ezért komoly kihívás, miközben az Ukrajnából érkező, képzett nővérek is csak nehezen, lassan kapják meg a szükséges elismertetést, ami komoly elvesztegetett lehetőséget jelent – a dunaszerdahelyi kórházban ugyanakkor vannak tapasztalatok külföldről érkezett ápolókkal is.
A minisztériumi intézkedések közül talán egy-két lépés hozhatna gyors segítséget, és ha három dolgot lehetne megváltoztatni az ápolók helyzetében, a béremelés mellett legalább annyira fontos lenne a munkakörülmények és a vezetői hozzáállás javítása is. A nővérhiány az orvosok munkáját is megnehezíti, miközben az ápolók elsősorban arra vágynak, ami hosszú távon a pályán tartaná őket – ehhez a kórházvezetésnek is megvannak a maga eszközei, csakúgy, mint az egészségügyi szakiskolákkal ápolt kapcsolatnak az utánpótlás biztosításában. A betegek a mindennapi ellátás során is érzékelik a hiány hatásait, a helyzet néhány éven belüli javulására azonban van remény – és van üzenet is a pályaválasztás előtt álló fiatalok számára.
A témáról Juhász László beszélgetett Bock Sylviával, a dunaszerdahelyi kórház igazgatójával a pénteki Reggeliben.
