Drága Szlovákok, tisztelt Polgártársak!
Engedjék meg, hogy mindenekelőtt békés új évet és jó egészséget kívánjak mindannyiuknak a 2026-os év egészére.
Legyenek Önök körül olyan emberek, akiket szeretnek, akikre számíthatnak, és akik támaszt nyújtanak a nehéz pillanatokban. Legyen az életük a lehető legjobb, és éljenek át minél több szép és kellemes pillanatot az év során, amelyek belső örömük és elégedettségük forrásai lesznek.
Egyúttal szeretnék minden jót kívánni a Szlovák Köztársaságnak állami ünnepe alkalmából, valamint fennállásának 33. évfordulóján.
Tisztelt Polgártársak!
Egy nehéz évet hagytunk magunk mögött, amely sok felfordulást hozott a hazai színtéren, és a nemzetközi kapcsolatok további viharos alakulását is.
Az év egyik fő témája Szlovákiában az államháztartás további rendbetétele volt, annak minden, az emberek mindennapi életére gyakorolt következményével együtt. A konszolidáció mindig fájdalmas és kellemetlen, és az átlagember számára gyakran az életszínvonal csökkenését jelenti. Sokan jogosan kérdezik, vajon a kormány valóban a gazdaság talpra állításának legjobb módját választotta-e, ha folyamatosan újabb és újabb megszorító intézkedéseket kell keresni. Az viszont igaz, hogy a helyzetet bonyolítja a lassuló gazdaság nemcsak Szlovákiában, hanem a fejlett világban is, amely nem teszi lehetővé jobban fizetett munkahelyek létrehozását, és visszafogja a gazdasági növekedést.
A politikai helyzet sem adott okot az örömre a tavalyi évben. A kormánykoalíció nem kerülte az újabb médiavitákat és a kölcsönös támadásokat, noha a választások előtt pártjai azt ígérték, hogy véget vetnek ennek a kormányzási stílusnak. Az ellenzék ugyan hangosan és élesen bírált minden egyes kormányzati intézkedést, de ritkán kínált jobb megoldást. A két tábor közötti konfrontáció soha nem látott méreteket öltött, amikor az év végén a parlamentben olyan mértékű fizikai összetűzésekre, személyes sértésekre és szócsatákra került sor, amire Szlovákiában eddig nem volt példa.
A kormánykoalíció választói továbbra is várják a kormány fő ígéretének beteljesülését – hogy jobban, nyugodtabban és biztonságosabban fognak élni. Az ellenzék szavazói pedig azt kérdezik, vajon elegendő lesz-e Szlovákia helyzetének javításához pusztán mindenki és minden kritizálása, illetve nem válnak-e az ellenzéki pártok ismét a már most is látható, súlyos belső konfliktusok áldozataivá.
E helyzet következménye a társadalomban elmélyülő feszültség és az egyre növekvő, szinte határtalan gyűlölet. A politika annyira megosztó tényezővé vált, hogy közvetlenül beavatkozott családi kapcsolatainkba, barátságainkba és a munkahelyi légkörbe is. A politikusok mindkét oldalon jól érzékelik ezt a növekvő nyomást, és ahelyett, hogy a társadalom egyesítésére és megnyugtatására törekednének, a még feszültebb és negatívabb érzelmek felkorbácsolására törekszenek. Nem haboznak megsérteni nemcsak a politikai ellenfeleiket, hanem még azok választóit is – ami a demokráciában teljes mértékben elfogadhatatlan.
A gyűlölet áradatával szemben, amely elsősorban a közösségi médiából, de a televízió képernyőiről és az internetes oldalakról is ömlik, sok ember frusztrálttá válik. Saját nehéz élethelyzetében könnyen enged annak az érzésnek, hogy mindenért a más véleményen lévő emberek a felelősek – és a gyűlölettel teli üst egyre hevesebben forr.
A külpolitikai helyzet sem adott tavaly okot az örömre. Ukrajnában már közel négy éve nap mint nap emberek halnak meg – nemcsak katonák százai vagy ezrei a harctereken, hanem ártatlan nők, gyermekek és idősek is az ukrán falvak és városok romjai között. A nemzetközi közösség eddig nemhogy megállapodást nem talált, de még egy alapvető irányt sem, amelyen a konfliktus lezárása érdekében elindulna.
Az Európai Unió egyre nagyobb kihívásokkal néz szembe, mivel nemcsak számos stratégiai kérdésben képtelen megegyezni saját jövőjét illetően, hanem egyre inkább elszenvedőjévé válik az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi háborúnak, Kína gyors gazdasági előretörésének, valamint a globális rend második világháború óta tapasztalt legjelentősebb átalakulásainak.
Tisztelt Polgártársak!
Nagyon szeretném, ha 2026 jobb év lenne, mint az előző volt. Nem lesz könnyű, mert mindaz, amit ma közösen kívánunk egymásnak az új évbe lépve, nem fog magától megvalósulni. Életünk csak akkor javulhat, ha mindannyian hozzátesszük a magunk részét. Minden egyes ügyes kéz és minden nyitott elme hozzájárulásával.
Már történelmünk nagy alakja, Milan Rastislav Štefánik is erre tanított bennünket:
„Egymásért kell élnünk, mert az egyének boldogsága olyan mértékben növekszik, amilyen mértékben sokasodik körülöttük.”
Hiszem, hogy mindannyiunk számára fontos, hogy Szlovákia gyarapodjon, és egyre jobb legyen itt élni. És hogy ezért a célért az új évben közösen meg is teszünk mindent, amit lehet.
A gazdaság területén sajnos nem kerülhetjük el az államháztartás további konszolidációját. A közpénzek rendbetétele megköveteli a maga gazdasági árát, és nem lesz könnyű fenntartani a társadalmi és politikai békét. Ehhez felelős magatartásra van szükség a politikusok, a média és a szakmai közvélemény részéről egyaránt.
Ezért nagyon kérem, hogy e súlyos kérdés megvitatásában a józan ész kerekedjen felül, ne pedig a negatív érzelmek. A konszolidáció szó szerint paradicsomi állapotokat jelent a legnagyobb populisták számára, akik jól hangzó, ám gazdaságilag értelmetlen megoldásokkal állnak elő, amelyek néhány év alatt romba döntenék Szlovákiát. Természetesen szükséges rámutatni arra, ha a konszolidáció ellenére az állam pazarlóan bánik az állampolgárok pénzével, vagy fékezi a gazdasági növekedést.
Ne essünk azonban túlzásokba sem, amikor az állam minden egyes, a normál működésre vagy beruházásokra fordított kiadását botránynak bélyegezzük. Ezért felelős hozzáállást kérek nemcsak a politikusoktól, hanem a médiától is, hogy ez a téma ne váljon a gyűlölet és a feleslegesen érzelmi alapú konfrontáció újabb motorjává.
A külpolitikában Szlovákia sajnos túl kis szereplő ahhoz, hogy érdemben befolyásolni tudja a világ nagyhatalmainak legfontosabb döntéseit. Szlovákia azonban mindig kiállhat a béke, az együttműködés és a konszenzus mellett. Mindig lehet az Európai Unió és a NATO megbízható tagja, miközben következetesen és büszkén védi saját nemzeti érdekeit. Ne ringassuk magunkat abban az illúzióban, hogy ezt majd mások megteszik helyettünk – ha nem beszélünk közös felelősséggel Szlovákia szükségleteiről és érdekeiről, azokat nem is fogják tiszteletben tartani.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy Szlovákia helyzete a politikusok kezében van, de ez nem teljesen van így. Mindannyian dönthetünk arról, hogy elfogadjuk-e vagy elutasítjuk azt az ajánlatot, amelyet a politikai pártok kínálnak. Szlovákia demokratikus ország, ahol a politikusok sorsáról a polgárok döntenek a választásokon. Már ősszel megválasztjuk polgármestereinket, városvezetőinket és megyeelnökeinket. Ne hagyjuk, hogy elvegyék tőlünk ezt a lehetőséget – éppen ellenkezőleg: érdeklődjünk községünk, városunk és megyénk ügyei iránt, és az eredmények, ne az ígéretek alapján döntsünk. A választás joga a demokrácia legerősebb fegyvere, amellyel szemben minden politikus tehetetlen, és kénytelen alázattal elfogadni az állampolgárok döntését.
Az embereknek minden eszközük megvan arra, hogy nyomást gyakoroljanak a politikusokra, annak érdekében, hogy viselkedjenek felelősen, tisztességesen, és teljesítsék vállalásaikat. Az embereknek hatalmukban áll elutasítani a vulgaritást és egymás gyalázását is, amit sok politikus kínál számukra – és ezzel világosan jelezni, hogy másfajta politikát szeretnének: a megbékélés, az összetartozás és a béke politikáját.
Ha már a politikáról beszélek, van egy kívánságom az új évre, amely egyúttal kérés is: ne engedjük, hogy a politika olyan mértékben legyen része az életünknek, ahogy ez ma történik. A politika nem érdemli meg, hogy életünk meghatározó kategóriájává váljon. Nem érdemli meg, hogy tönkretegye családi kapcsolatainkat, barátságainkat vagy a munkahelyi légkört. A politikusok pedig nem érdemlik meg sem a feltétlen szeretetünket, sem a gyűlöletünket. Az ő feladatuk az emberek életének jobbá tétele, nem pedig politikai cirkuszok vagy parlamenti verekedések rendezése.
A gyűlöletkeltő és megosztó politika nem vezethet oda, hogy lenézéssel és megvetéssel tekintsünk mindazokra, akik más véleményen vannak, vagy egyszerűen mások. Ne feledkezzünk meg Ferenc pápa Szlovákiának címzett üzenetéről: soha ne nézzünk le senkire – kivéve akkor, amikor lehajolunk hozzá, hogy segítő kezet nyújtsunk neki.
Nyugodtan utasítsuk el azt a politikát, amely felsőbbrendűséghez és megvetéshez vezet. Utasítsuk el a közösségi hálókat mindenütt, ahol gyűlöletet terjesztenek. Őszintén hiszem, hogy a kormány a következő évben konkrét lépéseket tesz majd a javaslatom megvalósítására, hogy sokkal hatékonyabban védjük gyermekeinket és fiataljainkat a közösségi média ártalmaitól – akár az életkorhoz kötött hozzáférés korlátozásának árán is.
A közösségi média normává tette mások sértegetését és az eltérő vélemények lealacsonyítását. Mélységesen elszomorít, hogy sokan hajlandók még a legsúlyosabb, legvulgárisabb támadásokat is dicsőíteni, magasztalni vagy mentegetni. Ha azonban ebben az irányban haladunk tovább, a szlovák társadalom fokozatosan elveszíti azt, ami évszázadokon át természetes értékalapját képezte: az összetartozást, az egymás segítését, a nemzedékek közötti szolidaritást, az emberséget és az egymás iránti tiszteletet. Ezek voltak azok az értékek, amelyek hosszú időn át jellemeztek bennünket, amelyeket szüleink adtak át, és amelyek között felnőttünk.
Ha elveszítjük ezt a küzdelmet, ha elveszítjük a mindennapi harcot a gyűlölettel szemben, az saját szlovák identitásunk elvesztését is jelenti. Mégis erős bennem a remény, amikor arra a sok emberre gondolok, akik nem adták fel a tisztességért folytatott küzdelmet, és továbbra is szüleik és nagyszüleik értékei szerint élik mindennapjaikat.
És van még egy nagy kívánságom az új évre: hogy ezekben a nehéz időkben se adjuk át magunkat teljesen a borúlátásnak, és legyünk képesek értékelni mindazt a jót és szépet, amire valahogy már nem fordítunk elég figyelmet.
Nyugodtan bíráljuk Szlovákia helyzetét, ha valami nincs rendben. Ehhez mindenkinek joga van, akár nyilvánosan, akár a tereken is. De közben ne feledjük: hazánk még mindig a világ egyik legbiztonságosabb országa, és sok fejlett állam lakói joggal irigyelhetik, hogy gyermekeink biztonságban jutnak el az iskolába vagy azt, hogy biztonságban sétálhatunk a karácsonyi vásárokon.
Kritizáljuk, ha fontos projektek lassan valósulnak meg, de tudjuk értékelni azt is, amikor – akár hosszú idő után – új kórház, autópálya-szakasz vagy felújított iskola épül Szlovákiában. Legyen a kritikánk jogos, de tartsuk szem előtt azt is, hogy például az egészségügy és az oktatás – sok fejlett országgal ellentétben – továbbra is széles rétegek számára hozzáférhető, és minőségük fokozatosan javul. Hogy Szlovákiában jó minőségű élelmiszereink, kiváló ivóvizünk és gyönyörű természeti környezetünk van, amelyet az egész világ irigyelhet.
Nem minden jó az országunkban, de semmiképpen sem lehet mindent félresöpörni azzal a kijelentéssel, hogy el kell menni Szlovákiából, mert máshol minden jobb. Élhetünk bárhol a világban, de otthonunk, hazánk és szülőföldünk csak egy van – értékeinkkel, gyökereinkkel és hagyományainkkal, amelyek között felnőttünk.
Szlovákok, tisztelt polgártársak!
Kívánjunk közösen jó egészséget és sok testi-lelki erőt az egész új évre.
Kívánjunk közösen belső békét mindannyiunk számára, amely lehetővé teszi, hogy életünket szebb színekben is lássuk, és hogy az életenergiánk forrása legyen.
Kívánjuk, hogy minden nap őszintén tudjunk örülni az élet apró örömeinek. Egy kellemes beszélgetésnek, egy kedves találkozásnak vagy egy jó embernek. Hogy megbecsüljük szüleink egészségét, gyermekeink iskolai előmenetelét, vagy saját mindennapi sikereinket a munkában.
Kívánjuk, hogy 2026-ban is tiszteljük az igazságot, a tényeket, a szakértelmet és a tudományos ismereteket, és ne engedjünk az összeesküvés-elméleteknek és a bizonytalanságnak, amit valaki mesterségesen szeretne bennünk kelteni.
Kívánjunk békét egész Szlovákiának, hogy közösen összpontosíthassunk arra, ami a jövőnk szempontjából fontos. Hogy feleslegesen ne tápláljunk olyan lényegtelen dolgot, ami csak elveszi tőlünk az életörömöt. És hogy saját életünket ne tegye tönkre a mások által terjesztett gyűlölet, azoké, akiknek a rosszindulaton kívül nincs mit kínálniuk az embereknek.
Őszintén kívánjunk békét az egész világon, és elsősorban Ukrajnában, ahol már csaknem négy éve százezrek halnak meg a harctereken, és minden eddigi nemzetközi lépés ellenére továbbra is ártatlan nők, gyermekek és idősek szenvednek.
Szilárdan hiszem, hogy az ellentmondásokkal és negativizmussal teli elmúlt évet a béke, a nyugalom és a jólét új éve követi. Hiszem, hogy az emberek pozitív történeteiből reményt, megértést és mások iránti tiszteletet viszünk magunkkal az új évbe.
Sok sikert kívánok mindannyiuknak, sok sikert kívánok a Szlovák Köztársaságnak, és kívánom, hogy nemzetként közelebb kerüljünk egymáshoz, mint eddig. Ebben segítsen bennünket a Jóisten.
Fordította: Paszmár Lívia
Felolvasta: Csenger Ferenc
