„Nem célom az önsajnálat erősítése vagy a szintén felesleges önostorozás. A megértés jegyében azt szeretném, ha büszkék tudnánk lenni mindarra, amit eddig elértünk, de képesek lennénk felelősséget is vállalni mindazért, amiben kudarcot és szégyent vallottunk“ – írja Balsors, akit régen tép?
Történelmi kalauz az új nemzedéknek című kötetében Stefano Bottoni olasz–magyar történész. A Firenzei Egyetem oktatója új könyvében a demokrácia és a tekintélyelvűség kapcsolatának, Magyarország Nyugathoz fűződő és saját múltjához való ellentmondásos viszonyának mélyebb elemzésére vállalkozik.
A magyar történelem jellegzetesen közép-európai és specifikus pályaívén végigtekintve, legfőbb dilemmájának a birodalmiság és a szuverenitás viszonyát látja. Történelmi esszéjét a szerző egyben társadalmi vitairatnak is szánta, egy kísérletnek arra, amint azt a kötet ajánlója is megfogalmazza, „hogy közérthetően, (ön)kritikusan, de szeretetteljes módon és javító szándékkal globális összefüggésrendszerbe helyezze a magyar történelem fordulópontjait és nyitott kérdéseit.“
Kétségtelen, a tükörbe, amit a kötet képletesen elénk tart, kissé fájdalmas lehet beletekinteni, de a tiszta helyzettudat aligha válhat hátrányunkra és korántsem lehet minden tanulság nélkül. Különösen, hogy az Olaszországban, olasz–magyar családban született, felnőtt élete nagy részét Magyarországon, a magyar kultúra és politika közegében töltött szerző, Stefano Bottoni egyszerre látja kívülről és belülről a magyar glóbusz mindennapi valóságát, múltját és jelenét, amelynek egyszerre részvéttel teli és kritikus megfigyelője. A riporter Rácz Vince.
