„Mit tegyen a történelemtanár, ha úgy gondolja, hogy a 19. századból örökölt történelemtanítási kánon elavult, és egyre inkább akadályozza a magyar társadalom demokratizálódását? Mit tegyen, ha azt tapasztalja, hogy sok magyar ember reális helyzetértelmezés helyett a terméketlen áldozattudatba menekül? Hivatásrendi felelőssége azt súgja: nem hallgathat. El kell mondania, hogy a történelemnek nincs vége. Ez a könyv tanári felelősségemről szól” – mondja Honderű és honború címmel megjelent új kötetéről Jakab György történész, történelemtanár. Vele beszélgetett Rácz Vince egyebek mellet arról, hogyan tanítható a magyar nép „zivataros történelme” úgy, hogy az a diákok számára ne szomorú veszteségtörténetet és traumatizált áldozattudatot jelentsen, hanem hiteles, erőt adó útravalóul szolgáljon. Emellett szó lesz arról is, mi a közös a ma élő magyarokban és az Etelközből hadjáratra induló őseinkben, egy XV. században itt élt jobbágyban vagy éppen Mátyás királyban?
