Gasparik Maja arról kérdezte őket, hogyan találnak utat Lorca világa és a saját életük között, és miként jelenik meg bennük az a zsigeri rajongás, ami az alkotást és a keresést mozgatja. Az előadás egyszerre volt önreflexív és költői – ahogy az alkotók fogalmaztak: ez a munka nem jöhetett volna létre mély érzelmi azonosulás és szenvedély nélkül.
