A Mi lehetett volna, ha… című történelmi rovatunk mai részében arra keressük a választ, alakulhatott volna-e másként Magyarország történelme, ha 1711-ben a Rákóczi-szabadságharcot nem a szatmári békességgel (békével) zárják le.
A kérdés végiggondolásában Gebei Sándor, történész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, nyugalmazott egyetemi professzor volt a segítségünkre. A beszélgetésből kiderül, hogy a szatmári béke helyett, miért helyesebb szatmári békességről beszélni.
A témafelvetés aktualitását adja, hogy a 2026-os év Rákóczi-emlékév, ugyanis 350 éve született II. Rákóczi Ferenc. Valamint, 315 éve kötötték meg a szatmári békességet.
A szatmári békesség a Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződés, amelyet 1711. április 29.-30. között Nagykárolyban kötöttek meg Károlyi Sándor a szövetkezett rendek képviseletében III. Károly király megbízottjával, Pálffy János császári főparancsnokkal, mindezt II. Rákóczi Ferenc vezérlő-fejedelem távollétében.
A szerződés legfontosabb intézkedései:
– megkegyelmeznek a szabadságharc résztvevőinek és vezetőinek
– a nemesség megtarthatja kiváltságait, ha hűséget esküszik a Habsburgoknak
– a jobbágyok megtarthatják a kiváltságaikat
– vallásszabadságot ígérnek – Magyarország és Erdély alkotmányának tiszteletben tartását
