
Miközben a szakpolitikai viták tere tényszerűen beszűkült a nemzetinek nevezett együttműködés Orbán-féle rendszerének éveiben, a pánikkeltés és verbális agresszió tere kitágult. Ezzel párhuzamosan fokozatosan elszaporodtak a félelemkeltést szolgáló válságnarratívák és a politikai ellenfeleket becsmérlő, lejárató megnyilatkozások.
Erre az eredményre jutott az ELTE Számítógépes Társadalomtudomány Kutatócsoportjának vizsgálata, amely során az adattudomány eszközeivel térképezték fel a NER alatti magyar parlamenti és sajtónyilvánosságot. Ahogy beszélgetőpartnerem, Sik Domonkos szociológus, filozófus, a kutatócsoport tagja hangsúlyozza: a beszűkült nyilvánosságban egyetlen kérdés vált meghatározóvá: ki tud hangosabban és félelmetesebben kommunikálni?
A hangsúly az érvelő kommunikáció ideájáról a barát-ellenség logikán alapuló kommunikáció ideájára helyeződött át. Az újabb és újabb bűnbakokat termelő propaganda azonban mégsem bizonyult legyőzhetetlen politikai fegyvernek, nem utolsó sorban, mert lényegi narratív kihívásoknak nem tudott megfelelni, ahogy a morális egyértelműségekből fakadó kritikára sem volt érvelő válasza.
Egyebek mellett erről is hallhatnak az interjúban, de szó lesz arról is, miért szükséges a demokratikus kommunikáció nyílt, stratégiai védelme. A riporter Rácz Vince.