2026. május 21-én ünnepelte újraindításának 75. évfordulóját a Szenczi Molnár Albert Alapiskola, a díszünnepségen színpadra léptek az iskola volt és jelenlegi diákjai, a Tátika bábcsoport, a Möggyes néptáncegyüttes és a Gombocska énekkar is. Az intézmény diákjai a High-Tech Suli program keretein belül egy 75-ös küldetés névre keresztelt szabadulószoba létrehozásán dolgoztak egy februári projekthéten, amelyet két csapat az ünnepséget követő fogadás keretein belül ki is próbálhatott. A szenci alapiskola nemcsak most májusban, hanem az egész tanévben szervez kísérőprogramokat a jubileum kapcsán, így készült el az a nyolc családi portré, amelyen olyan családokat örökítettek meg, amelynek négy generációja is ezt az iskolát látogatta és látogatja a mai napig. Helyszíni riportunkban megszólal: Matus Mónika, az iskola igazgatója, Hlaváč Beatrix pedagógus, Farkas Zoltán, a szabadulószoba sikeres megoldója, az iskola volt tanára és Vincze Csilla pedagógus, a portrék készítője.
A Szenczi Molnár Albert Alapiskola idén a 75-ös jubileumot ünnepli, a város magyar nyelvű oktatása azonban ennél sokkal régebbi múltra tekint vissza. Az iskola történelmének rövid összefoglalóját alább olvashatják el:
A mai épület térségében állt egykoron a Mária Terézia uralkodása alatt létesített Collegium Oeconomicum, amely császári, királyi, és műszaki szolgálatra készítette fel diákjait, az iskolát elvégző diákokból kamarai főtisztviselők, katonai műszaki tisztek, mérnökök és gazdasági szakemberek kerültek ki. Az 1776-os tűzvészt követően az iskola megszűnt. 1779 és 1872 között római katolikus népiskolaként működött, ez 1872-ben változik meg, amikor is a két osztállyal működő népiskolából 4 osztályos községi elemi iskola válik. A 20. század elején egészen 1918-ig felekezeti, hatosztályos alapiskola működik. Mint országszerte mindenhol, 1944. szeptember 6-át követően Szencen is megszűnik a magyar nyelvű oktatás a Szlovák Nemzeti Tanács által elfogadott rendelet alapján: „A háború utáni évek szomorúak voltak az itteni magyar nemzetiségű lakosok számára: jogfosztottság, kitelepítés, magyar iskolák bezárása, a magyar nyelv használatának betiltása – emlékeznek vissza az iskolaalapítók. Aztán felvillan a remény 1950. szeptember 1-től újra kinyithatják kapuikat a magyar iskolák. Nagy volt a lelkesesdés a szenci magyar szülők között. Sokan azonnal átiratják az addig szlovák iskolába járó gyermekeiket. Másokat a leglelkesebb szülők meglátogatnak, bátorítanak, hogy éljenek törvényadta jogukkal, hogy mennyire fontos az anyanyelvi oktatás, hiszen a saját gyerekeiken tapasztalják ennek ellenkezőjét.“ – emlékeztek vissza 2000-ben az iskolalapítók, az idézett szöveg a Maszat c. iskolai lap hasábjain olvasható, és az 50. évforduló alkalmából íródott. Az 1950/51-es tanévben öt évfolyam tanult, három osztályban, 47-en voltak. Amikor az 1960/61-es tanévben az iskola fennállásának 10. évét ünnepli, a tanulók száma szinte eléri a 800-at. 1950 és 2000 között, fennállásának 50 éve alatt 3221 tanuló hagyta el a szenci alapiskola padjait. A város szülöttje, az 1574. augusztus 30-án született nyelvtudós, műfordító és zsoltárköltő Szenczi Molnár Albert nevét az iskola 2002 októberében vette fel.
