„Hiába az ideáramló forintmilliók, a szlovákiai magyarok elfelejtették a közösségi normák alapjait, és ehhez saját elitjük is asszisztált“ – írja Czáboczky Szabolcs a Napunkon megjelent publicisztikájában. A történész úgy véli, „a Fidesz nemzetpolitikája az etnikai és kulturális szimbólumokról, illetve az organikus közösségeket alkotó bizalmi kapcsolatokról a »politikai közösségre« terelte a figyelmet. Ennek, ahogyan a Nemzeti Együttműködés Rendszerének is, a »politikai közösséghez” való hűség volt a szervező ereje. A feudális logika alkalmazása pedig elképesztő károkat okozott. Egyrészt azzal, hogy a »politikai közösséget« egyben a nemzettel azonosnak vélték (»a haza nem lehet ellenzékben«), a Fidesz és külhoni hűbéresei mindent elkövettek azért, hogy céltáblát, bohócot vagy egyszerűen elszigetelt szerencsétlent kreáljanak azokból, akik nem az ő jelszavaikat hangoztatják, s akik megkérdőjelezték ennek a kirekesztő nemzetkoncepciónak a létjogosultságát.“ A történész idézett írásában hangsúlyozza, „mint minden normális közösségben – a hülyének nézés, az opportunista törtetés és a nyugat-szlovákiai elitizmus helyett – végre meg kell becsüljük egymást, újból közös nyelvet kell beszéljünk.“ Az esszében megfogalmazott gondolatokról a szerzővel Rácz Vince beszélgetett.
