Bár nyolcvan évvel ezelőtt a náci birodalom vereséget szenvedett, a fenevadat legyőzték és ezzel lezárult a második világháború, Európa nem minden népére és nemzetiségére köszöntött rá a béke kora. A történelem egyik legnagyobb, erőszakkal kikényszerített népvándorlása következett. Könnyen célponttá vált, aki a rossz oldalon harcolt.
A német fegyverletétel után a parázsló politikai és etnikai feszültségek esetenként erőszakos békeidőknek ágyaztak meg. 12 millió németet telepítettek ki a különböző országok, a szovjetek a megszállt balti államokból egész falvakat deportáltak Szibériába és Kazahsztánba, a szovjet-lengyel határvidéken ukránok és lengyelek egészen 1948-ig vívtak véres, százezer civil áldozattal járó háborút egymással, több, mint kétmillió embert késztettek lakhelye elhagyására az ott is lefolytatott lakosságcserék során.
Az egykori Jugoszláviában a háború után politikai és etnikai indíttatású tömeggyilkosságok kezdődtek, a vérengzés 1946-ig tartott. Görögországban polgárháború robban ki és tartott egészen a negyvenes évek végéig százötvenezer halottal és hétszázezer menekülttel. Ebbe a sorba illeszthető a volt csehszlovákiai magyarokat sújtó deportálás és a lakosságcsere is, ha közben vér nem is folyt.
Az egykori eseményekről és a történtek emlékezetéről Szarka László történésszel, a budapesti Rubicon Intézet tudományos főmunkatársával, a komáromi Selye János Egyetem oktatójával Rácz Vince beszélgetett.
