
Annak hiszünk, akinek az egyénisége magával ragad, de figyelem a csábító nem csak gaz lehet, a vonzerőnek, hacsak nem ámításra használják, jó oldala is van. Napjaink sikeres politikusa képes elhitetni magáról, hogy egy közülünk.
Előadja az átlagembert, miközben aligha az, célja, hogy hódítson, sármját politikai tőkévé kovácsolja. Már pusztán megnyerő személyisége miatt alkalmasnak találhatjuk az ország irányítására, függetlenül valós kompetenciáitól.
Erről ír eredetileg angolul publikált, nemrégiben pedig magyarul is megjelent, Sárm. Hogyan formálják a vonzó személyiségek a világpolitikát című könyvében Sonnevend Júlia. A csaknem két évtizede New Yorkban élő amerikai–magyar médiaszociológust a bő hatezer kilométeres távolságból fakadó hatórás időeltolódás mellett Rácz Vince arról kérdezte, milyen hatással bír a politikai aktorok személyiségének varázsa.