Leomlóban a falak a szélsőjobb előtt, Németországban kikerült a politikai karanténból az Alternatíva Németországért nevű nemzetiszocialista nosztalgiákkal vádolt, populista-szélsőjobboldali párt, a szomszédos Ausztriában, itt és most talán nem túlzó emlékeztetni, Hitler szülőhazájában a szintén szélsőjobbos, az osztrák fasizmusból kinőtt Szabadságpárt tárgyalt a hatalom átvételéről, bár az egyeztetések most elakadtak, Bécsben a második világháború óta először volt vagy van esély arra, hogy szélsőjobboldali legyen a kancellár, sőt a Volkskanzler.
Az AfD vezető politikusát azóta a magyar kormányfő személyében tabudöntésnek számító módon immár hivatalban lévő miniszterelnök is fogadta.
Egyes értékelések szerint mindez a populista vezetők térnyerésének új korszakát, az Európai Unió évtizedek óta fennálló politikai „cordon sanitaire”-jének végét jelzik.
A törzsi, tekintélyelvű vezetők megjelenése, az olcsó demagógia kiterjesztése, egyszerűsítő megoldások ajánlása bonyolult, komplex gazdasági és társadalmi problémákra, idegen bűnbakok keresése, politikusok éles brutális nyelvezete és a legrosszabb időket idéző kiszólásai, nem utolsó sorban pedig a támadások a média szabadsága és a civil társadalom szereplői ellen: mind-mind olyan válságjelenségek, amelyek sokakat a huszadik század harmincas éveinek hasonló tüneteire emlékeztetnek, kérdés, megalapozottak-e a demokráciával kapcsolatos aggodalmak, vajon kinek a helyzetértékelése áll közelebb a valósághoz, aki a vészcsengőt rázza vagy aki örömtüzet gyújt?
A populizmus térhódításáról, az egyszerű megoldásokat kínáló erőskezű vezetők utáni választói igényről, a szélsőjobboldali populistákat a hatalomból távol tartó tűzfalakról, a folyamatosan jobbra tolódó nemzetközi politikai hangulatról a Berlinben élő Hegedűs Dániel politológussal, az Egyesült Államok Német Marshall Alapjának regionális igazgatójával beszélgettem. A felvétel a német választások előtt négy nappal készült. A riporter Rácz Vince.
