Egy kockázatos misszióra vállalkoztunk. Témánk ugyanis a káromkodás és a trágárság. Pontosabban ezek kultúrtörténete és pszichológiája. Nehéz a káromkodásról úgy beszélni, hogy ne hangozzon el egy sem. De mi megpróbáljuk. A malediktológia, vagyis a szitkozódástan szerint a trágárság mindennapi életünk szerves része. Még azé is, aki ezt bőszen tagadja. És része volt a nyelvnek korábban is, amióta az emberiség létezik. Első trágár nyelvemlékünk a 14. századra tehető, de például Csokonai Vitéz Mihály, Petőfi Sándor vagy Pázmány Péter is előszeretettel használt vulgarizmusokat De miért káromkodunk? Ördögtől való-e a káromkodás? Jó hatással lehet-e az emberre, ha vulgáris szavakat használ? A férfi káromkodhat, a nő és a gyerek nem? Megannyi kérdés, amikre megpróbálunk választ adni.
Előbb Dr. Kötél Emőke, a kecskeméti Neumann János Egyetem Könyvtár és Információs Központjának igazgatója, irodalomtörténész, majd Kacsur Adrienn szexuálpszichológiai szakpszichológus és relaxációs gyakorlatvezető, a Mindset Pszichológia szaklap állandó szerzője válaszol Molnár Norbert kérdéseire a MoNoGramban.
A podcastből kiderül:
- mi a különbség a trágárság és a káromkodás között,
 - mióta és miért káromkodunk,
 - miért többnyire a testiség és az emésztés köré összpontosulnak a trágárságok,
 - milyen trágárságemlékeink vannak,
 - mi volt a jellemző az egyes korokra, mikor küldték máglyára az embert egy ebadta miatt,
 - miért lett mindennapossá a trágárság a 20. században,
 - hogyan változott a szitkozódás nyelvezete,
 - mi az ebadta, a kutyafüle vagy a teremburája,
 - van-e helye a nyelvben az obszcén szavaknak,
 - milyen helyzetekben szitkozódunk,
 - a káromkodás lehet-e őszinteség, felszabadítás, agresszió vagy fájdalomcsillapító,
 - mi köze a káromkodásnak az intelligenciaszinthez,
 - mennyire férfiműfaj a káromkodás,
 - mit tegyünk, ha a gyerek káromkodik,
 - mennyire meghatározó a közeg,
 - van-e mérték?