Egy zselízi szavalókórusban találkoztak először: N. Tóth Anikó harmadikos gimnazistaként szervezte a csoportot, Béres Gábor pedig negyedikesként csatlakozott hozzá. Azóta több évtized telt el, és közös életük mellett a tanítás, a kultúra és a közösségépítés is mindkettőjük pályájának meghatározó része lett.
N. Tóth Anikó Budapesten, az ELTE-n szerzett magyar–könyvtár szakos diplomát. Pályáját pedagógusként kezdte, előbb Paláston, majd Ipolyságon tanított, jelenleg a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának docense. Író, irodalomtörténész és kritikus, prózát, gyermekirodalmat és színműveket is ír. Munkásságát számos elismeréssel jutalmazták, két alkalommal Madách-díjban is részesült.
Béres Gábor 1989 óta az ipolysági magyar gimnázium pedagógusa. A zene gyerekkora óta része az életének: 1991-ben megalapította a gimnázium vegyeskarát, 1997-ben pedig Wollent Andreával közösen létrehozta az Ipolyság Város Vegyeskarát, amely 2007 óta Musica Aurea néven működik. A kórus művészeti vezetőjeként és karnagyaként évtizedek óta meghatározó szereplője Ipolyság zenei életének.
Az Arc-Más portrésorozatban megismerkedésükről, családi és szakmai életük összefonódásáról, valamint az irodalom, a zene és a tanítás életükben betöltött szerepéről beszélgettünk. Arra is kíváncsiak voltunk, mi minden történt azzal a két zselízi gimnazistával, akik egy szavalókórusban találtak egymásra.
N. Tóth Anikóval és Béres Gáborral Jakubecz László beszélgetett az Arc-Más portrésorozatban, a Nappali 2026. október 28-i adásában.
