Pályája nem egy előre kijelölt úton indult: a budapesti kántorképzőn találkozott a karvezetés világával, és azóta több évtizedes, szerteágazó pályát épített fel. Kórusokat vezetett és vezet ma is, generációkat tanított, és meghatározó szerepet vállalt a hazai magyar zenepedagógusok képzésében.
Nevéhez fűződik a galántai Kodály Zoltán Daloskör és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának irányítása, emellett a Nyitrai Konstantin Egyetemen oktat, és vezeti az intézmény magyar kórusát. Munkáját számos rangos díjjal ismerték el – többek között a Harmónia életműdíjjal és a Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti díjával. Idén pedig a KÓTA – a Magyar Kórusok, Zenetanárok és Népzenei Együttesek Szövetsége – életműdíjával tüntették ki, a felvidéki magyar kóruséletben betöltött több évtizedes, emblematikus szerepéért, valamint kiemelkedő színvonalú karnagyi és zenepedagógusi munkásságáért.
A beszélgetésben szó esik:
- a gyermekkorról, ahol az éneklés természetes része volt a mindennapoknak
- az első vezénylés élményéről
- a pályakezdés nehézségeiről
- arról, hogyan szövődnek mély emberi kapcsolatok a kórusokon belül
- hogy mi tart össze egy közösséget
- van-e „varázspálca” a feszültségek oldására
- és arról, merre tart ma a felvidéki magyar kórusélet
Az interjút Jakubecz László készítette.
