Egy könyvesbolt előterében találkoztak először. Pontosan emlékeznek a napra, az órára, sőt még a percre is. Zoltánnak felért egy villámcsapással, amikor először megpillantotta Évát – talán annak is volt ebben némi szerepe, hogy éppen a magyar költészet napja volt.
Néhány évvel a rendszerváltás után történt mindez. Szászi Zoltán Prágában élte meg a régi rendszer bukását, és lelkesen figyelte az akkori változásokat. Bár azóta sok mindenben csalódott, ma sem érti, hogyan gondolhatnak vissza annyian nosztalgiával a diktatúra éveire. Szekeres Éva akkor még serdülő lány volt, a történtek jelentőségét később értette meg igazán. Dokumentumfilmet is forgatott a bársonyos forradalom rimaszombati eseményeiről.
Szászi Zoltán szerint az írónak nemcsak egy szűk körhöz kell szólnia: fontos számára, hogy érthetően írjon, és gyakran fordul a hétköznapi emberek történetei, valamint Gömör helytörténete felé.
Kapcsolatuk viharosan indult, az évek során azonban egyre inkább egymáshoz csiszolódtak. Hisznek az őszinteségben, szeretnek együtt reggelizni, filmet nézni, és olykor még ma is meg tudják lepni egymást. Ha pedig a jövőre gondolnak, leginkább egy dolgot szeretnének: még sok együtt töltött időt.
Szászi Zoltánnal és Szekeres Évával Jakubecz László beszélgetett az Arc-Más portrésorozatban, a 2026. november 18-i Nappaliban.