A díjazottak új makrogazdasági modelleket fejlesztettek ki, amelyek jelentősen javították a stabilizációs gazdaságpolitika hatékonyságát. Az indoklás szerint a jól időzített fiskális és monetáris politikai intézkedések e modellek alapján képesek „kisimítani” a gazdaság hullámvölgyeit. A bizottság elnöke, John Hassler szerint munkájuk stabil elméleti alapot nyújt a világ jegybankjai és kormányai által ma használt modellekhez.
Hall és Woodford megközelítése paradigmaváltást hozott: a gazdasági modelleket nem a makrogazdasági változók – például az infláció, a termelés és a fogyasztás – közötti statisztikai összefüggésekre alapozták, hanem mikroökonómiai alapokra helyezték. Arra törekedtek, hogy megértsék, miként befolyásolja a gazdaságot a háztartások és vállalkozások döntéseinek összessége.
Modelleik központi eleme, hogy a háztartások és a vállalkozások előretekintenek, amikor megtakarításokkal vagy termékárakkal kapcsolatos döntéseket hoznak. Amikor a kormányok és a jegybankok kommunikálják gazdaságpolitikai terveiket, befolyásolhatják ezt a jövőképet, és a helyes irányba mozdíthatják el a gazdaságot. A díj 12 millió svéd koronával jár, amelyen a két kutató egyenlő arányban osztozik.
TASR, Telex, MTA, Nobelprize.org
