A brüsszeli egyeztetés jól mutatja, hogy az uniós migrációs politika egyre inkább a végrehajthatóság felől közelít a kérdéshez: a tagállamok évek óta szembesülnek azzal, hogy a kiutasítási határozatok túlnyomó többsége papíron marad, mert nincs működő visszafogadási mechanizmus Afganisztánnal.
A találkozó szigorúan technikai szinten zajlott, és nem jelenti a tálib kormányzat diplomáciai elismerését – ez a megkülönböztetés azonban a gyakorlatban egyre nehezebben tartható, minél gyakoribbá válnak az ilyen egyeztetések.
A lépés mögött konkrét számok állnak: 2026 első négy hónapjában több mint 3300 afgán lépte át illegálisan az uniós határokat, miközben a kitoloncolási arány évek óta rendkívül alacsony marad. A civil szervezetek kritikája jogos emberi jogi aggályokat vet fel, ugyanakkor a tagállami nyomás miatt Brüsszel mozgástere egyre szűkebb – a kérdés inkább az, hogy meddig lehet fenntartani a formális elhatárolódást egy olyan partnertől, amellyel egyre sűrűbben ülnek egy asztalhoz.
A brüsszeli tálib-egyeztetésről Bábel Ivett Dócza Edittel, a Migrációkutató Intézet vezető elemzőjével beszélgetett a Pátria Rádió Reggeli című műsorában.
