Miközben a magyar kutatók figyelme a rendszerváltás után elsősorban a múlt század húszas, harmincas és negyvenes éveiben tevékenykedő magyar ellenzéki pártok érdekvédelmi tevékenységére, sérelmi politizálásának bemutatására és vezetőinek életútjára összpontosult, a második világháború alatti nyugati csehszlovákiai magyar emigráció története, illetve kapcsolata a csehszlovák emigráns kormánnyal nagyrészt föltáratlan maradt.
Emlékeztet Angyal Béla új, egyelőre még csak kéziratban olvasható, A népfrontpolitikától a német-szovjet paktumon át a szláv nemzetállamig – A csehszlovák kommunista párt és a magyar kérdés 1938–1945 című tanulmányában, amellyel egyszersmind enyhíteni is kíván ezen az aránytalanságon.
A hely- és politikatörténeti szakíró kutatásai során egyebek mellett arra kereste a választ, hogyan alakult a CSKP vezetésének az emigrációban töltött évek alatt a kisebbségekkel szembeni politikája, milyen szerepet játszott a nyugati csehszlovák és a magyar emigráció politikai kapcsolataiban a magyar kérdés. Miért érte a magyar baloldalt a háború után váratlanul a szlovákiai magyar kisebbség fölszámolásának terve.
Ezekről a kérdésekről faggatta az idézet tanulmány szerzőjét Angyal Bélát Rácz Vince.
