„Az Oroszország által Ukrajnában elkövetett szexuális erőszak fontos részét képezi az ukrán népirtásnak“, írja Ugyanaz a folyó – Putyin háborúja a nők ellen című könyvében Sofi Oksanen.
Az észt anyától és finn apától származó, tájainkon is népszerű író tavalyelőtt megjelent esszékötetében hangsúlyozza, „a szexuális erőszakkal kapcsolatos nyilvános beszédben a legtöbbször még mindig ugyanazok a régi elképzelések visszhangzanak, hogy ez a férfiak ösztöneivel kapcsolatos dolog, ezért irányíthatatlan. Pedig ez nem így van. Ezek a cselekedetek azért történnek meg, mert az elkövető tisztában van vele, hogy nem vonják büntetőjogi felelősségre….”
A szerző így folytatja: „Oroszország hagyományosan engedi a háborús bűnök elkövetését, aminek véget kell vetni. Kelet-Európa két totalitárius rendszerrel, a hitleri Németországgal és a Szovjetunióval kapcsolatos tapasztalata sosem vált egész Európa kulturális emlékezetének részévé. A problémák hátterében a közömbösség, a félrenézés, a kelet-európai országok Oroszországgal kapcsolatos történelmi tapasztalatainak lebecsülése, valamint az orosz oligarchák pénzének a nyugati világba való beépülése áll. Ne legyünk hát közömbösek, ne nézzünk félre!“
Az író állítását a konfliktusokban elkövetett szexuális erőszak kérdésével foglalkozó ENSZ-különmegbízott is alátámasztja, aki szerint a moszkvai erők által elkövetett ukrajnai nemi erőszak és szexuális zaklatás az orosz katonai stratégia és az áldozatok dehumanizálására irányuló szándékos taktika részét képezi.
Minden jel arra utal, hogy a nemi erőszakot háborús fegyverként használják Ukrajnában. Az ENSZ emberi jogi megfigyelő missziója 2024 augusztusáig 376 nemierőszak-esetet regisztrált: a legfiatalabb bántalmazott négyéves volt, a legidősebb 82 éves.
Ezekről a kérdésekről beszélgetett Rácz Vince Lator Anna Luca kulturális antropológussal, az Orvosok Határok Nélkül nemzetközi humanitárius szervezet munkatársával. Felhívjuk hallgatóink figyelmét, a most következő beszélgetésben a nyugalom megzavarására alkalmas részletek is elhangzanak
