Mekkora ez a szám valójában? Az összesített veszteség meghaladja Oroszország összes II. világháború utáni konfliktusának — Afganisztánnak és a két csecsen háborúnak — együttes veszteségét. A szövetség becslése szerint az orosz haderő havonta 30–35 ezer főt veszít, miközben a toborzás az első alkalommal csúszik el tartósan az ütközési ráta alatt.
Moszkva egyre inkább börtönösen toborzott elítéltekre, eladósodott állampolgárokra és külföldi — döntően afrikai — zsoldosokra támaszkodik; az utóbbiak száma a háború kezdete óta elérhette a 24 ezret. A NATO ezt a modellt „alig fenntarthatónak“ minősítette.
Mi tartja mégis életben az orosz hadigépezetet? A szövetség szerint Kína, Irán és Észak-Korea folyamatos katonai és ipari támogatása — fegyver, alkatrész, lőszer és élőerő formájában — teszi lehetővé, hogy Oroszország elegendő harci erőt tartson fenn a háború folytatásához.
Az észak-koreai reguláris katonák közvetlen frontvonalbeli részvétele külön kategóriát képez az afrikai zsoldosokhoz képest. A NATO ugyanakkor jelezte: az orosz hadsereg növekvő katonai, gazdasági és társadalmi nyomás alatt működik, az elit körében tapasztalható elégedetlenség és az üzemanyaghiány egyaránt érezteti hatását.
TASR, militarnyi.com, United24Media
(Források: TASR, NATO/militarnyi.com, United24Media, 2026. június 24.)
