Életének hetvenegyedik évében elhunyt Tarr Béla filmrendező. Egészen fiatalon kezdett filmezéssel foglalkozni: pályáját amatőr alkotóként indította, majd hamar a magyar filmművészet egyik meghatározó alakjává vált. Korai munkáiban – a hetvenes évek végén – a Kádár-korszak hétköznapi problémáit ábrázolta nyers, szociografikus szemlélettel.
Nemzetközi hírnevét elsősorban a Nobel-díjas Krasznahorkai László műveinek megfilmesítésével szerezte meg. A 7 és fél órás Sátántangó, valamint a Werckmeister harmóniák máig kultikus státusznak örvendenek a művészfilmes körökben, sajátos, lassú tempójú filmnyelvük pedig világszerte hatást gyakorolt a kortárs filmművészetre. Utolsó nagyjátékfilmje, a Torinói ló 2012-es bemutatója után visszavonult a filmrendezéstől.
Munkásságát számos hazai elismeréssel jutalmazták: 1983-ban Balázs Béla-díjat, 2003-ban Kossuth-díjat kapott, 2005-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki. 2011 és 2023 között a Magyar Filmművészek Szövetségének elnöke volt, később tiszteletbeli elnökké választották.
Nemzetközi szinten is kiemelkedő megbecsülés övezte: egyebek mellett elnyerte a Német Művészeti Akadémia Konrad Wolf-díját, valamint a francia Művészeti és Irodalmi Rend lovagi fokozatát, továbbá számos rangos nemzetközi filmfesztivál életműdíjával ismerték el.
