“Marika a mai napig királynője annak az országnak, ahol csillogó Karácsonyfa-erdőket, áttetsző Marcipán-palotákat, egyszóval a legpompásabb és legcsodálatosabb dolgokat láthatja, akinek a látásra szeme van. Ez volt Diótörő és Egérkirály meséje.” – ér véget E.T.A. Hoffmann Diótörő és Egérkirály című meséje, amely 1816-ban jelent meg. A meséből 1892-ben vált balett, ikonikus zenéjét Pjotr Iljics Csajkovszkij szerezte. A mű irodalmi vonatkozásairól Dusík Anikó irodalomtörténészt, a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének docensét; a mesebalett jelentőségéről és varázsáról pedig ifj. Harangozó Gyula táncművészt, koreográfust és rendezőt Gažík Viktória kérdezte a december 24-ei Csillagszóróban.
