Október 9-én 13.00 órakor ismerhettük meg a svéd Királyi Akadémia döntését, miszerint 2025-ben Krasznahorkai Lászlónak ítélték oda az irodalmi Nobel-díjat.
A magyar író 1954-ben született Gyulán. 1985-ben jelent meg első regénye, a Sátántangó, ami Tarr Béla adaptációjának köszönhetően filmként is kultikussá vált világszerte. Az életmű fontos állomása Az ellenállás melankóliája (1989), a Háború és Háború (1999), az Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó (2003) vagy a Báró Wenckheim hazatér (2016).
A legjelentősebb magyar elismerések után 2015-ben megkapta a Nemzetközi Man Booker-díjat, 2019-ben pedig az egyik legfontosabb amerikai irodalmi elismerést, a National Book Award legjobb angol fordításért járó díját a Báró Wenckheim hazatérért.
Három műve olvasható szlovák fordításban: Az ellenállás melankóliája (Melanchólia vzdoru) 2020-ban jelent meg Gabriela Magová fordításában, a Sátántangó (Satanské tango) 2023-ban, amelyet Beck Tímea fordított, legutóbb, 2024-ben pedig a Megy a világ (Svet beží) vált elérhetővé a szlovák olvasók számára, ugyancsak Gabriela Magovának köszönhetően. Mindhárom kötetet a BRaK jelentette meg.
Paszmár Lívia összeállításában, amely a szombati Reggeliben hangzott el, Görözdi Judit irodalomtörténész, Gabriela Magová műfordító (magyar hangja: Gažík Viktória), Ágoston Zoltán szerkesztő és Szalay Zoltán író szólal meg, általuk ismerhetjük meg közelebbről, különböző nézőpontokból a második Nobel-díjas magyar írót.
